Sony MDR-XB600 EXTRA BASS fejhallgató teszt

EXTRA BASS, EXTRA, EXTRA BASS

2013. július 29., hétfő, 09:10

Sony MDR-XB600 XB600 fejhallgató audio Sony fejhallgató Extra Bass fejhallgató teszt

A Sony egyik legszebb fejhallgatóját tesztelhettük és végre megtudtuk, hogy mit is jelent a Sony számára ma az Extra Bass. Előrebocsájtjuk, hogy nem azt, amit 10-20 éve a Mega Bass jelentett!

A Sony a jelek szerint igyekszik ismét hangsúlyosabbá tenni klasszikus karakterét. Lássuk be, a nyolcvanas vagy kilencvenes évek Sony termékeit leragasztott márkajelzéssel is gyerekjáték lenne felismerni. Az új tévék, telefonok és fejhallgatók is egyre inkább kezdenek visszatérni ahhoz a karakteres formai világhoz, ami a "Copy-Paste Braun" mellett a legnagyobb hatással volt az Apple termékeinek megjelenésére. Bizony, volt idő, amikor mindenki szertett volna olyan lenni, mint a Sony!

A Sony MDR-XB600 már megnevezésében is a mély hangokat emlegeti. A típusszámban az XB az Extra Bass rövidítése. A termékleírásban is olyanokat olvashatunk, miszerint minden zenénket erőteljes basszussal hallgathatjuk, no meg van egy pár szó a tiszta mélyhangokról és az Advanced Vibe Structure technológiáról. Azt, hogy ez miként is működik, nem magyarázza a reklámszöveg túl hosszasan: "az első és hátsó diafragmák egyenletes, tiszta mélyhangot biztosítanak" Köszönjük, ettől aztán nem lettünk okosabbak! Sebaj! Ennyi nagyjából elég is. Sok mélyet várhatunk és kész.

Ezek mellett még szárnyaló énekhangról, szól a leírás, felemlegetve a 104 dB-es érzékenységet és az ilyen ársávban jó, 4 Hz-24 kHz frekvenciatartományt. Valamint a Sony dicsekszik még a kényelemmel, az összehajtható kialakítással, a rövid és lágy kábellel, a stílusos külsővel és a zaj egyrészét kint tartó, zárt kivitellel.

Testközelből

A Sony MDR-XB600 egy gyönyörű fejhallgató! Nem csak a fotókon, de élőben is. Igaz ugyan, hogy a műanyagok idővel karcosak és fényesre kopottak lesznek, de újként nagyon szépek. A forma pedig akkor is szép marad, ha a fejhallgatót már rommá koptattuk! Az összehajtogatás és kinyitás során ugyan érezzük, hogy most nem egy százezres árú terméket fogunk a kezünkben, de az összhatás így is korrekt. A formaterv tíz pontot érdemel! ...Ötből!

Kényelem szempontjából az XB600 fülpárnája egészen szuper. A műbőr fantasztikusan puha, bár félünk, hogy hamarabb fog kiszakadni, mint szeretnénk. Ez viszont csak hosszas használat után derülhet ki. A pánt kivitele és a fejhallgató súlya átlagos, vagy annál egy kicsivel jobb.

A kábel nagyon puha és kellemes tapintású, de könnyen gubancolódik.

Hallgatva

Basszus! A fülünket elönti a rengeteg basszus! Van még mély és sok alacsony frekvencia is! Ezzel nagyjából össze is foglaltuk az első élményeinket. Természetesen az egyik első dolog, amit ilyenkor az ember tesz, az a lejátszó piszkálgatása. Hiába állítgattuk az Xperia telefont, hiába cseréltük Wolfson chipes iPodra és hiába dugtuk a fejhallgatót igényes külső erősítőre. A füleinket úgy sújtotta a sok basszus, mint srapnel légnyomása a lövészárokba szorult katonát.

A többszörösen drágább Sennheiser HD 600-zal váltogatva a különbség még inkább hangsúlyos lesz, de egyúttal az a fura érzés is kialakul az emberben, hogy az igazság valahol a kettő között, félúton keresendő. A veterán high-end fejhallgató ugyanis a mélyeket csak szerényen osztja, miközben a Sony a már fent említett módon, ránk zúdítja azokat. Ugyanakkor ez a rengeteg mély nem rossz minőségű, csak éppen sok. Itt tényleg meg kell álljunk! Nagyon sok fejhallgató ígér extra mennyiségű mélyhangot, de nagy többségük ezt vagy nem teljesíti, vagy csak olyan mélyeket ad, amik torzítanak és csalnak ezerféleképp, csak azért, hogy végre észre vegyük őket. A Sony MDR-XB600 mélyei azonban nem csak mennyiségben emelkednek ki a tömegből, de minőségben is! Ennyi pénzért, ehhez hasonló minőségű mélyeket még nem hallottunk és ezt akkor is el kell ismernünk, ha mi ennél jóval kevesebbel is beérnénk!

A szokásos tesztanyagainkat pörgetve Ted Sirota's Soul Rebels - Geronimo's Free felvétele alatt a mélyek nem tűntek annyira tolakodónak, a magasak azonban fedettek maradtak. Erykah Badu felvételei viszont nem csak hallószervi, de koponyasérülésekkel is fenyegettek. Grace Jones már kellemesebben muzsikált, bár a nyitottság és a magasak hiánya továbbra is meghatározó. Tovább böngészve a tesztre használt felvételeket, a térérzet hiánya, ami persze egy zárt fejhallgatónál megesik, és a magasak, illetve középtartomány elnyomottsága csapódott le, mint meghatározó élmény. No meg persze a mélyek, amik mindent visznek.

Telefonnal használva a fejhallgatót, nagyon észnél kell lenni, mert azok amúgy is hajlamosak mindenféle mélykiemeléseket használni, az XB600 esetében ezekre viszont semmi szükség!

Hosszas járatás és kísérletezés után egyértelművé vált, hogy első tesztelőnk szakítani akar a fejhallgatóval. A Sony MDR-XB600 nem nyerte el a tetszését. Ezért azt átadtuk egy fiatalabb kollégánknak. A következő sorok az Ő leveléből lettek kiragadva. A leírtak, egy kis szalonképességi korrektúrát (cenzúrát) leszámítva az őszinte véleményét tükrözik, amit velünk osztott meg egy zárt levélváltáson belül.

Ez a fejhallgató elsősorban elektronikus diszkózenével tud kiteljesedni. Deadmau5, Trentemoller, Tiesto, David Guetta, ezekkel tud érvényesülni, jobban mondva ezeknél az egyszerű zenéknél nem veszünk tudomást a fejhallgató igen súlyos hibájáról. Az alapvető gond az vele, hogy nagyon mélybe húz, ezért a közép- és magashangok dinamikátlanul vánszorognak valahol sokkal hátrébb, mint ahonnan a basszusokat vélem érkezni. Pedig vannak részletek. Vannak énekhangok, de a mélyek diktatúrát csinálnak, menetelnek és mindenki mást hátrébb parancsolnak. Aki audio téren totálisan analfabéta és az autós mélyládákon kívül még életében nem hallott szubbasszust, az elájul, annyira tetszik neki ez a hang. A finom műfajokon nevelkedett kottafejű viszont hátat fordít ennek a filozófiának. Az MDR-XB600 annyira túloz, hogy már komolyan vesszük érte. A külsejével nincsen bajom, nagyon kényelmes és szerintem szépek a formái, a párnák nagyon finomak és jól zajszűrnek. Ez a hang a klubok, éjszakai parkolóbulik, diszkók, DnB meetingek hangja, nem pedig a hétköznapi életé. Ennek fejében én 3 pontot adok a hangra, mert egy fejhallgatóval ma már sokkal több dolgot lehet csinálni, minthogy hiteltelenül cammogjanak a basszusok, így a diszkó zenén kívül minden esetben a lényeg elvész a lüktetésben. Szűk sztereó, lagymatag részletek, az egyetlen dolog, amit kapunk az a BASSSSSSSSZUS! Reméljük, a következő jobban sikerül!

Ezek után persze az ítéletünk sem lehet színtiszta elismerés. Bár a szerkesztőségben nagyon hasonlóan vélekedtünk az MDR-XB600-ról, azon a téren, hogy annak sajátos karaktere előny, vagy hátrány, mégis komoly vita alakult ki, ezért most kivételes módon a hangminőségre három különböző értékelést is közlünk.

Annyi biztos, hogy a Sony MDR-XB600 fejhallgató a maga módján minőségi darab. A célcsoportot pedig nagyon határozottan becélozták: az a mélyhang rajongók tábora. Ez talán egy picit túlzottan le is szűkíti a vásárlók körét, ami szomorú, mert ebből a típusból nagyon szívesen látnánk egy hagyományosabb hangolású, nem XB változatot is! A mi ízlésünk szerint a formatervezőnek egy díjat és egy roppant kényelmes fotelt ajánlanánk, míg a hangképet kidolgozó csapat tagjait a sarokba térdeltetnénk, száraz kukoricára. Vagy mivel japán cégről van szó, talán inkább rizsre, esetleg tranzisztorokra!

1 2

Következő oldal >