Samsung UE32D5500RW LED LCD TV teszt

Vállalható kompromisszum?

2012. március 10., szombat, 07:15

Samsung D5500 Samsung TV Samsung LED LED TV LCD TV EDGE LED Smart TV Smart HUB okos tv okostévé TV teszt LED TV teszt LCD TV teszt

A megfelelő méretű társ megtalálása már a Kama Sutra szerint is komplex feladat, avagy ahogy azt mondani szokás, nem a méret a lényeg hanem a technika.

A TV nem csak a nappali központi ornamentuma, hanem belopta magát a kisebb helységekbe is, hálószobákban és gyermekszobákban is igyekszik figyelmünket magáévá tenni. Tehát tévé kell oda is, ahol a 40-46 col nem éppen ideális partner. No de mi sem adjuk könnyen magunkat és elvárásokat támasztunk. Okostévét akarunk!

Miért legyen okos minden TV?

Csak azért, mert a képernyő kisebb, még nem akarunk kevesebb szolgáltatást! Sőt, egy kisebb helységben még sokkal zavaróbb, ha a készülék mellett további lejátszók sorakoznak. Nem kacatokat akarunk, hanem szórakozást. Ha pedig a szórakozásunk eszköze egy tévé és forrása az internet, vagy épp az otthoni hálózatunkon keresztül elérhető filmek és zenék sokasága, akkor joggal követeljük, hogy a TV azokat is közvetítse.

A Samsung D5500 az okos modellek között még az egyszerűbbek közé tartozik, de ez nem azt jelenti, hogy kevesebb jutott bele szolgáltatásokból, mint a nagyobbakba. A SmartHUB mögött ott sorakozik a hatalmas kínálat, közte rengeteg jó hazai tartalommal is. A Samsung Sport magazin, az Index, FN.hu, Port.hu, Origo.hu csak néhány a sok közül. Van még persze rengeteg nemzetközi tartalom is, amiknek a felsorolása ma már lényegében lehetetlen küldetés. Mire a lista végére érünk, már jön is egy újabb.

A D5500-ban AllShare-t is találunk, vagyis DLNA kompatibilis. Tehát képes az otthoni számítógépeinken tárolt zenéket, videókat és fotókat is lejátszani. Továbbá USB-n keresztül is képes lejátszásra, ami ma már szinte magától értetődő.

Miben kevesebb ez a kis-okos TV, mint a nagyobb sorozatszámú és méretű testvérei?

Külleme még csinos, de messze nem olyan letaglózóan elegáns, mint a 8000-es szériának. Nem tud 3D-t, ami ha második tévéről van szó, ma még megbocsájtható. Még csak extra magas képfrissítési frekvenciával sem dicsekedhet, ami talán még nem fog sokaknak feltűnni. Ám a kompromisszumok sorát egy fontos paraméterrel kell zárjuk, a D5500-as TN panelt használ, ami a színvisszaadásban komoly gátat jelenthet. Persze ez a ?komoly? egy relatív dolog, hiszen ettől még nem lesz olyan beszűkült a kép színvilága mint a Sipmsons rajzfilmeké.

Hálózatot neki!

A kicsomagolás és beüzemelés viszonylag egyszerű feladat. Persze csatlakoztatni kell a hálózathoz. Mármint a jelenlévő összeshez. Áram, antenna és internet. A tesztre kapott készülékkel érkezett egy USB WiFi adapter is, ami alapból nem tartozéka a készletnek. Ez egy külön, majd húszezer forintba kerülő kiegészítő, ami N-es, vagyis akár 300 Mbps sebességgel is képes adatokat fogadni. Nagyszerű dolog, de csak akkor, ha az otthoni Wifi-nk is N-es. Akinek esetleg olcsó, vagy a szolgáltató által adott, B vagy G szabványú berendezése van, az jobb ha azonnal elkezd gondolkodni acserén, mert 54-128 Mbps még kis felbontású filmekhez is csak akkor lehet elegendő, ha a router és a tv között nagyon jó a kapcsolat! Ez nem a TV vagy a WiFi adapter hibája, de sokan belefutnak ebbe a problémába.

A beüzemelés gyerekjáték, a mindennapi használatban azonban néhánydolog döcögősebb a kelleténél.

Mivel televízióval van dolgunk, természetes, hogy bekapcsoláskor valami antenna csatlakozón keresztül érkező műsorral igyekszik minket szórakoztatni. Ha esetleg mi nem ezt preferálnánk, akár egy IPTV vagy műholdas előfizetés okán, akkor megjelölhetjük bármely bemenetet kedvencként, így bekapcsoláskor az fog majd köszönteni. Okos és praktikus. Kár, hogy nem mindig találja a közös nevezőt minden HDMI forrással. Bizonyos ?butább? eszközök, mint a T-Home IPTV vevője, vagy egy egyszerűbb médialejátszó, néha csak többszöri forrásváltás után adnak képet. Bár a jelenség csak a régi, legfeljebb a HDMI 1.3 szabványt ismerő eszközöknél fordult elő, a felelősség a tévét is terheli, mivel hasonló probléma a nagyobb típusok tesztjei során nem merült fel.

Ez különösen azért zavaró, mert mindeközben hajlamos magatehetetlenül ismételgetni, hogy nincsen jel, holott mi tudjuk, hogy annak már rég kellene lennie. Hasonlóan bántó az is, ahogyan ?egyszer csak? észreveszi valamelyik hálózati kiszolgálót (DLNA) és ezt a sarokban közli velünk, olyan módon, hogy ha egy egyszerű le ?okézással? nyugtázzuk mindezt, akkor már át is kapcsolt a készülék. Mondhatnánk, hogy ügyes, és helyettünk gondolkodik, de ne tegye! Ha nem nyomunk semmit, akkor a jelzés csak vár és vár, de eltűnni nem akar. Igen, látjuk, elolvastuk, tudomásul vettük, és ha ezek után nem akarunk a kínálkozó lehetőséggel élni, az két gombnyomásba kerül. Vagyis markolásszuk a távvezérlőt azért, hogy semmi ne történjen.

Mondhatnánk, hogy mindez semmiség, de a TV használatának nagy része efféle apróságokból áll. A hangerőszabályozás után a leggyakoribb dolog, amit egy tévével csinálunk, az a nézni kívánt műsor kiválasztása. A képbeállítások csak ezután jönnek.

A menürendszer amúgy a középszerűnél jobb, de nem kiemelkedő. A kezelhetőséget vesézve azért meg kell emlékezni a Samsung által már régen bevezetett, a használatot leíró menüpontokról. Bár a leírás még mindig egy kicsit a hagyományos, nyomtatott használati útmutatók döcögősségét tükrözi, így is olyan segítség, amiért alighanem a TV tulajdonosok tömegei hálásak.