Yamaha RX-A840 házimozi erősítő teszt

2015. március 18., szerda, 10:05

Yamaha audio házimozi erősítő Yamaha házimozi Yamaha erősítő Yamaha Avantage házimozi erősítő Yamaha teszt házimozi teszt házimozi erősítő teszt Yamaha házimozi teszt

A Yamaha házimozi rádióerősítő kínálatának gerincét a standard RX-V és a prémium RX-A (Aventage) sorozat alkotja. Ez utóbbi széria második tagját, a belépő modell felett elhelyezkedő RX-A840-et hallgattuk meg.

Mindig magasabbra

A fejezet címéből feltételezhető témával ellentétben, nem a legendás magyar együttes, az LGT történetében merülünk el, hanem a házimozi erősítők évről-évre bővülő szolgáltatásaira próbáltunk utalni. Az évenkénti (szerintünk kissé túlhajtott) modellfrissítések kapcsán már természetes elvárás lett, hogy az utódmodellnek valamilyen szempont szerint (tudásban és/vagy minőségben) felül kell múlnia az elődjét.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy milyen további funkciókat lehet belepakolni egy olyan jól sikerült konstrukciójú - a saját árkategóriájában eddig is méltányolt - erősítőbe, mint az RX-A830 volt? Mindezt anélkül, hogy vastagabban fogó tollal kelljen írni az árcéduláját? A válasz a forradalmi változások helyett, az apró lépések taktikájában rejlik. "Revolúció helyett evolúció" mondhatnánk a biológiából kölcsönözve.

Mielőtt elvesznénk azoknak a szolgáltatásoknak a tömkelegében, melyeket már évek óta nyújtanak az Aventage modellek, fussuk át az újdonságokat. Ezek a házimozi világában zajló változások közül két területet érintenek: a 4K Ultra HD felbontás térhódítása, és az optikai lemezek mellett egyre inkább előtérbe kerülő online tartalmak minél egyszerűbb elérése hálózatról és mobileszközökről. Az eddigi vezetékes összeköttetésen túl, most már WiFi-n is lehetőség van helyi hálózathoz kapcsolódni, és ezzel egy időben az erősítő HTC Connect kompatibilis lett. Az USB-ről (vagy DLNA szerverről) lejátszható fájlformátumok köre is bővült az ALAC (Apple Lossless Audio Codec) típussal. Online streaming szolgáltatásként a Juke is elérhetővé vált a Napster és a Spotify mellett.

Ultra HD fronton lényegi előrelépés, hogy az RX-A840 már HDMI 2.0 csatlakozókkal rendelkezik, így kezeli a 4K 50/60p formátumot és a tömörítetlen 4:4:4 színkódolást, akár csak átengedésről (4K passthrough), akár az analóg vagy digitális forrásjelek felkonvertálásáról van szó.

Felépítés, csatlakozások

Az újdonságok csak a jéghegy csúcsát jelentik, mellettük az RX-A840 természetesen rendelkezik mindazzal, amit egy többzónás szórakoztató rendszer központi egységétől elvárunk, megspékelve a Yamaha Aventage modellekre jellemző fejlett megoldásokkal. Ezek közül a legegyedibb a széria védjegyévé vált ötödik, középen elhelyezkedő készülékláb. Az A.R.T. (Anti Resonance Technology) Wedge technológia stabilizálja a házat, csökkenti a hálózati transzformátor és egyéb alkatrészek (hűtőborda, teljesítmény tranzisztorok) okozta rezgéseket.

A másik az alumínium előlap, ez hatékonyabbá teszi az erősítő áramköreinek árnyékolását az idegen eszközök (fénycsövek, számítógép monitorok, stb.) okozta külső elektromos zajokkal szemben. Bónuszként a szubjektív szempont sem elhanyagolható, a szálcsiszolt frontlemez jóval minőségibb érzetet kelt, mint az olcsóbb modellek műanyag előlapja, különösen a nálunk járt, titán színű verzió esetén. Az RX-V szériától eltérően az Aventage modellek nem fixen rögzített hálózati tápkábellel rendelkeznek, hanem IEC szabványú csatlakozóaljzattal, így a tartozékként mellékelt vezeték nívósabbra cserélhető.

A 7.2-es erősítő végfokozatai diszkrét felépítésűek. A műszaki specifikációban 100 és 240 W közötti értékek szerepelnek a mérés feltételeitől és attól függően, hogy névleges vagy zenei teljesítmény van-e megadva. Ezek közül a legkorrektebb az első érték, két csatorna egyidejű meghajtásával 8 ohmos terhelés mellett, a teljes 20 Hz-20 kHz sávban, 0,09 % THD esetén. A legmagasabb érték a 2 ohmos terhelésnél elérhető dinamikus csúcsteljesítmény. Ha nem ragaszkodunk a hétcsatornás konfigurációhoz, akkor öt csatorna használata mellett vagy kettős erősítés alkalmazható a frontsugárzóknál, vagy a 2. zóna hangosítható. A környezettudatosság és a "zöld" szemléletű gondolkodás jegyében ECO módban 20 %-kal csökkenthető a készülék fogyasztása, bár ekkor természetesen redukálódik a hangfalakra jutó teljesítmény is.

A hangfeldolgozást a csatornánkénti Burr-Brown PCM5101 típusú DAC modulok végzik. A lejátszható fájlformátumok: MP3, WAV, WMA, MPEG-4 AAC, FLAC (24 bit/192 kHz) és a korábban említett ALAC (24 bit/96 kHz). Optikai lemezek esetén dekódolja az összes előforduló hanganyagot, a Dolby TrueHD és a DTS-HD Master Audio formátumokig bezárólag. Igazán egzotikus műsoranyagba kell belebotlanunk, amivel ne tudna megbirkózni az RX-A840.

A csatlakozási lehetőségek bőségesen megfelelnek a mai elvárásoknak. Nem fenyeget az a veszély, hogy nem találunk egy szabad aljzatot valamelyik forráskészülékünk számára. Digitális szekció: hét hátoldali és egy előlapi (MHL kompatibilis) HDMI bemenet és két HDMI kimenet. A kettő közül az egyik ARC kompatibilis, ezt célszerű a TV-hez csatlakoztatni, a másik köthető a projektorba, vagy a 2. zónát tudja kiszolgálni. Hangbemenetből két-két optikai és koaxiális a választék. Analóg lehetőségek: öt kompozit és két komponens videó bemenet, hangból pedig öt vonalszintű és egy phono. Külső erősítő használatához mind a hét csatorna kapott pre-out kimenetet. Az egyéb hátoldali csatlakozások a rendszerintegrációhoz szükségesek: távvezérlő be/kimenet, 12 V-os trigger, LAN és WiFi antenna aljzat. A vezeték nélküli kapcsolatok közül egyedül a Bluetooth hiányolható, de ez orvosolható az opcionális YBA-11 bővítő modullal.

Szolgáltatások, funkciók

A használatba vételt mérőmikrofonos kalibráló rendszer teszi egyszerűvé. A pár éve még csak a YPAO (Yamaha Parametric Room Acoustic Optimizer) néven futó programot YPAO R.S.C. (Reflected Sound Control) névre keresztelték, mert most már nem csak a direkt úton érkező, hanem a falról visszaverődő hanghullámokat is figyelembe veszi a kiértékeléskor. Ennek köszönhetően még pontosabban fel tudja térképezni a szoba akusztikus jellemzőit.

A Yamaha erősítőkhöz elválaszthatatlanul hozzátartozik a Cinema DSP 3D hangfeldolgozás, mellyel különböző virtuális környezeteket lehet létrehozni az éppen nézett/hallgatott műsor számára. Filmek esetén pl. sport, kaland, zenehallgatáskor az apró pinceklubtól kezdve a Los Angeles-i The Roxy Theatre helyiségén át az 1700 férőhelyes bécsi koncertteremig. A "Silent Cinema" funkció neve a környezet zavarása nélküli csendes mozizásra utal, fejhallgató használatakor biztosít surround hangzást. A DSP egyéb kunsztokra is képes: ha nem rendelkezünk front magassági (Yamaha terminológiával: presence) hangsugárzókkal, akkor virtuálisan képes szimulálni őket. Az online tartalom elérés kapcsán már volt szó a streaming szolgáltatókról, rajtuk kívül további lehetőséget biztosít a vTuner internetrádió és az AirPlay funkció.

A HDMI Pass Through haszna, hogy a HDMI bemenetekre érkező jelek az erősítő kikapcsolása után is eljutnak a kimenetre. Ezt a Yamaha nagyon korrektül, teljes körűen oldotta meg, mert a távvezérlővel készenléti (standby) állapotban is lehet váltani a bemenetek között. Jóval drágább receivereknél is előfordul, hogy csak az egyik, előre meghatározott bemenet jele jut a kimenetre, nem tudunk váltani közöttük. Ha már szóba került, a távirányító jól kezelhető és hamar megszokható, annak ellenére, hogy a sok funkció miatt rengeteg apró gombot zsúfoltak rá, de használata kiváltható az ingyenesen letölthető AV Controller mobileszközös applikációval. Ez rendelkezésre áll mind Apple, mind Android operációs rendszerre.

Szubjektív tapasztalatok

Megpróbáltuk minél több szempont szerint, minél szélesebb körű nyúzópróbának alávetni az erősítőt, hogy átfogó képet kapjunk az általa nyújtott szolgáltatásokról. A YPAO R.S.C. működésén szintén észrevehető a fejlődés. Már nem csak a csúcskategória kiváltsága a több pontos mérés (az RX-A840 esetében maximum nyolc hallgatási pozícióra lehet optimalizálni a hangfalak beállítását). Sokat finomodtak a mikrofon által mért adatokat kiértékelő algoritmusok is. Pár éve még 20-30 cm-es eltéréssel határozták meg a hangdobozok helyét, esetünkben már csak 1-2 cm-nyi volt a különbség az erősítő által meghatározott és a ténylegesen lemért távolságok között.

A WLAN hálózathoz Wireless Direct módban pillanatok alatt csatlakozott, akinek a routere támogatja ezt a funkciót, annak mindenképpen javallott, jóval egyszerűbb, mint a távvezérlő apró gombjain bepötyögni a beállításokat és a jelszót. A Yamaha évek óta megszokott, zongorás háttérképű menüje az egyik legszebb grafikájú és legpraktikusabb kezelésű felhasználói interfész a kategóriájában. Gyorsan reagál a távirányító utasításaira, egyszerűen lehet böngészni a PC-n megosztott állományok, vagy az internetrádiók állomásai között.

Több, különböző műfajú CD hallgatása után elmondhatjuk, hogy nem teljesen állja meg a helyét az a kategorikus, egyszerűsítő kijelentés, amely egy mondattal elintézi, hogy a Yamaháknak meleg, lágy hangzása van. Inkább semlegesnek írhatnánk le, amennyiben a teszt olvasói ezt nem negatív jelzőnek veszik. Szó nincs róla, hogy egy amolyan "se hús, se hal"-szerű jellegtelenséget tapasztalnánk, hanem éppen ellenkezőleg, pozitívum, hogy az erősítő nem telepedett rá erőszakosan az aktuális zeneszámra, hagyta annak karakterét szabadon kibontakozni. Andreas Vollenweider: White Winds lemeze precízen részletező, hűvös tónusú. A megpendített húrok tranziense gyors, határozott lecsengésű. Jazzen viszont a basszusgitár és a nagybőgő már inkább telt, nyugodt. De később, a Creedence Clearwater Revival-től a Run Through The Jungle úgy rúgja be páros lábbal az ajtót, ahogy azt kell, nyers és karcos, minden visszafogottság nélkül.

FLAC fájlokat egyaránt hallgattunk közvetlenül HTPC-ről (HDMI összeköttetéssel), illetve az USB bemenetre dugott pendrive-ról és hálózaton keresztül DLNA szerverről. Az első esetben foobar2000 programot használtunk, a másik kettőben értelemszerűen az erősítő saját, beépített lejátszója volt a felelős a hangképzésért. Ha nem is jelentős, de mindig jól észrevehető különbség volt hallható. PC-ről markánsabb, levegősebb, míg a saját lejátszó programról kicsit fénytelenebb, nyugodtabb, tömörebb hangzás volt a jellemző. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az egyik jobb vagy rosszabb volt-e, egyszerűen más volt az eredmény. Egyetlen bosszúság, hogy a Yamaha programjában nem valósították meg a számokon belüli előre/hátra ?gyorstekerést?, ez amúgy érthetetlen figyelmetlenség más gyártók esetében is.

Áttérve filmekre, kezdésként a The Expendables 3 (A feláldozhatók 3) került a lejátszóba. Nem is főleg az akciójelenetekre voltunk kíváncsiak, mert egy Yamaha Aventage szintű erősítőnek már nem lehet kihívás élethűen reprodukálni a hátunk mögött elsüvítő lövedékek röppályáját. Ugyanígy, a helikopter körberöptetése a fejünk fölött, szintén nem megerőltető sportteljesítmény, hanem csupán bemelegítő gyakorlat volt számára. Viszont a kiszabadítási akció után, a csapat visszaérkezése előtt, az elhagyatott, csendes repülőtéren a ciripelő tücskök már meggyőzően demonstrálták, hogy a hallásküszöböt alig meghaladó, halk epizódok is jól definiáltak. A Rush (Hajsza a győzelemért) Blu-ray változatában a futamokon a gyomrunkban éreztük a több ezer lóerő dübörgését, de a bokszutcai jelenetekben a párbeszédek nem sikkadtak el, tiszták, jól érthetőek maradtak. Ugyanígy, Hans Zimmer hatásvadász és kissé egy kaptafára készülő filmzenéje sem veszett el a motorzajban, határozottan felülemelkedett rajta, kiegyenlítetten, lendületesen áradt szét a helyiségben. De mivel nem filmesztéta szerepkörben vizsgálódtunk, nem fanyalogtunk, maradéktalanul elégedettek voltunk az RX-A840 által nyújtott produkcióval. Roger Waters berlini The Wall koncertjénél óriási energiákat szabadít ki a hangsugárzókból, de nem erőlködve ordít, bizonyítási kényszertől vezetve, hanem könnyed magabiztossággal mutatja be, hogy erre is képes, ám ha kell, késlekedés nélkül visszafogja magát a lírai számoknál.

Egyenleg

Megismerve a Yamaha RX-A840-et, fény derült egy-két hiányosságára (fájlon belüli gyorstekerés, Bluetooth kapcsolat), viszont vannak olyan megoldásai is, melyek más, drágább erősítőkből is hiányoznak (HDMI Pass Through, phono bemenet). Szubjektív dolog, hogy ki mit tart fontosabbnak a mérleg serpenyőjében.

Összességében, kellemesen telt az idő a Yamaha társaságában, mind zenén, mind mozin bőven megütötte azt a mércét, amit egy 300 000 Ft-os házimozi erősítőtől várhatunk. Annak ellenére, hogy itt még éppen csak belekóstolunk a felső középkategóriába (emlékeztetőül, az RX-A840 alulról a második modell az Aventage sorozatban), és a határ a csillagos ég (minőségben és árban egyaránt), de ha nem elitista szemmel nézzük a dolgokat, akkor erre a szintre már lehet alapozni egy nívós otthoni rendszert.

1 2

Következő oldal >