Jamo DS4 aktív hangfal teszt

Egy talpalatnyi zene

2017. február 8., szerda, 22:05

Jamo audio hangfal aktív hangfal Jamo hangfal Bluetooth hangrendszer Bluetooth hangfal hangfal teszt aktív hangfal teszt Jamo hangfal teszt Bluetooth hangrendszer teszt Bluetooth hangfal teszt

A DS4 a lehető legkevésbé bonyolult, sőt, egyszerűsége teszi praktikussá. A kis aktív hangfalpár vajon mennyire jó választás azoknak, akik korlátozott összegből, külön erősítő nélkül szeretnék letudni egy kisebb szoba hangosítását?

Multimédia Jamo-módra

Az ezredforduló után több lépést is tett a cég a multimédia irányába. Ezáltal tudtak prezentálni aránylag olcsó eszközöket, melyekkel eltávolodtak a klasszikus hifi értékektől. Viszont kétség nem fér ahhoz, hogy sajátos módon tudták kielégíteni a praktikus funkciókat kereső felhasználókat. Minden multimédiás Jamo termék különc volt, és ma is az, függetlenül attól, hogy a vezetői székekben már nem dánok ücsörögnek.

Mivel a kompakt, ill. hordozható hangrendszerek népszerűsége felfelé ível, nem volt meglepő a gyártó új, Digital nevű szériájának bejelentése. A DS4 is ide tartozik, voltaképpen az aktív hangfalak közül ez a legkisebb.

Kicsomagolás

Hónunk alatt vittük szerkesztőségünkbe a kicsi, ám annál nehezebb papírdobozt, melyből könnyedén kihámoztuk a DS4-et. Nem csak aktív viszonylatban, hanem egyáltalán a hangfalak között aprónak számít. A hangsugárzók mérete 17,8 x 11,4 x 19 cm, vagyis kényelmesen elférnek bármilyen íróasztalon, könyvespolcon. Ahogy az otthoni kategóriában megszoktuk, a kezelőszervek és az erősítő egy testben kaptak otthont. A baloldali, passzív hangdobozhoz mindössze egy vezetéket kell eljuttatni, ami szintén megtalálható a csomagban.

Kapunk még egy külső tápegységet valamint egy 3,5 mm-es Jack-sztereó RCA adaptert is és ezzel a lista végére értünk. A DS4 első ránézésre nem összetettebb, mint a legtöbb számítógépes hangfalpár. Csak lényegesen nehezebb. A pár össztömege 4,2 kg, ami nem tűnik soknak, parányi méretükhöz mérten viszont meglepő.

Küllem, beüzemelés

A DS4 külsőleg nem akar kifejezett Jamo stílust tolmácsolni, egyszerűen csak két kis dobozról beszélhetünk. A kissé lekerekített szegélyeknek köszönhetően kicsit a P404-et sugalló formatervet kapunk, de teljesen más motívumokkal. Például külsejük nem lakkozott, hanem műbőrrel borított. A műanyag előlap mentén kis varrat díszíti az autentikus hatású felszínt. Egyébiránt a dobozkák kézbe fogva, megkopogtatva masszívnak tűntek, belső szerkezetük MDF-ből készült.

Az előlapi védőselyem könnyedén eltávolítható, így láthatóvá téve a kétutas kiosztású hangszórókészletet. A 2 centis magassugárzó alatt kb. 9 cm névleges átmérőjű mélyközép hangszóró található. Ezeket kíváncsi ujjaktól célszerű távol tartani, mert mindkettő lágy és könnyen benyomható. A dobozkák aljára gyárilag felragasztottak 4 db jókora, szilikonból készült csúszásgátló talpat.

Hátul parányi basszreflex nyílás kukucskál, az aktív egységen kiegészülve néhány csatlakozóval (banándugó kompatibilis kimenet, RCA bemenet, tápaljzat) és egy kétállású áramkapcsolóval. Ugyancsak az elektronikát tartalmazó egység tetejére került egy fizikai nyomógombokat tartalmazó kezelőpanel is. Ez talán az egyetlen részlet, amelynek esztétikája egyesek számára kifogásolható. Valahogy nem illeszkedik bele az összképbe, illetve kidomborodó műanyag keretével azt az illúziót kelti, mintha egy távvezérlőt süllyesztettek volna a tetőbe.

Valójában nem kivehető az említett modul, ettől függetlenül használható, olyan funkciókat nyújt, amelyekkel a legtöbb Bluetooth hangrendszeren találkozni manapság. A DS4 sajátossága, hogy a jelszintet függetlenül állíthatjuk rajta és a küldő félen is. A párhuzamos vezérlés lehetőségét eleinte hátránynak tartottuk, néhány nap elteltével azonban sikerült hozzászoknunk, néha még hasznos is volt. Többnyire annyit kellett tennünk, hogy a telefonunkat maximális jelszintre állítsuk.

A DS4 vezeték nélküli hatóköre Bluetooth viszonylatban jónak számít. Ha telefonunkat nem vágtuk zsebre, ill. nem álltunk fal takarásába, akkor 10 méteres kapcsolat is megvalósult. Bekapcsoláskor és jelszint vezérléskor rövid dallamokkal jelzett vissza a rendszer. A mellékelt, kellően hosszú hangfalkábelnek köszönhetően ideális távolságra tudtuk elhelyezni egymástól a dobozokat íróasztalunkon. Így azt a hatást keltették, mintha egy miniatürizált hifi rendszerünk lenne. Később, próbaképpen egy tévé két oldalára is letettük őket, hogy kicsivel nagyobb hallgatási távolságból is tesztelni tudjunk. A napokig tartó ismerkedés alatt egyetlen apróságra lettünk figyelmesek, ami egyesek számára zavaró lehet. Ha bekapcsolást követően a DS4 nem tud azonnal kapcsolódni egy küldő félhez, akkor a tetején lévő Bluetooth-jelző LED folyamatosan, kék és piros színnel váltakozva villog. Nyilván a felhasználók zöme ezt talán észre sem veszi majd (sőt, rendőröknek alighanem még tetszeni is fog), ettől függetlenül mellőzhették volna.

Hangminőség

Számítógépes hangszóróként, majd televíziós hangrendszerként is felmértük a Jamo DS4 képességeit. Íróasztalon lelkes, virgonc oldalát mutatta meg. A tévé két oldalára helyezve, kanapéról fülelve egyértelműen felszínre kerültek azok a hiányok, amiket csak nagyobb hangfalak képesek pótolni. Ettől függetlenül, karaktere határozott és kissé testes is volt. Utóbbinak köszönhetően a beszéd és énekhangok bátran kitörtek belőle. Elsősorban a lapos tévék silány zörgéséhez szokott fülnek tud felüdülést jelenteni az ilyen vastag, telt hangzás. Nem szégyen azt állítani, hogy tudásában közel állt a korábban általunk is tesztelt JBL Boost TV-hez, mindössze a Jamo javára kicsivel élesebb magas frekvenciákkal. Míg azonban az egyetlen dobozba épített soundbarok többnyire tömbszerűen, a képernyő irányában próbálják terelni a hallható részleteket, addig a DS4 inkább a hagyományos sztereó rendszerekhez hasonlóan próbált létrehozni egy összefüggő burkot. Az eredmény olyan buborék lett, amely függöny jelleggel bevonta a tévénk síkját.

Kis méreteiből fakadóan a DS4 nem tud és nem is akar olyan nagy lélegzetvételű és domináns lenni, mint nagyobb testű vetélytársai. Egyszerű hangszórókészlete hallgatható és kiélezett karaktert nyújtott, ám árnyaltságban és térbeli ábrázolásban inkább egyfajta szárnybontogatást produkált, élénkséggel, de az igazi hifi rendszerekre jellemző légiesség nélkül. Kis dinamika tartományt kaptunk, szűk színpaddal és a préselt rost hangszórókra jellemző, alapvetően száraz, de nem fárasztó ízzel.

Filmnézés közben a zenei aláfestések egész jól elkülönültek a beszédtől illetve a képen zajló cselekménytől. Ugyanakkor a mi 16 négyzetméteres teszthelyiségünket egész könnyen képesek voltak betölteni a kis dobozkák. A túlzott hangerőt viszont e relatív szűkös környezetben is nélkülöznünk kellett, mert 60-70 %-os terhelés fölött már harsány és tömény lett az információ. Két filmet is végignéztünk a DS4 tolmácsolásával (melyek dráma/vígjáték műfajhoz híven inkább zenét és beszédet tartalmaztak). Mindkét alkalommal tudtunk figyelni a történetre anélkül, hogy a hangot kritizáltuk volna. Más kérdés, hogy a drágább hifi rendszerek még több hallható részletet és mélységábrázolást képesek nyújtani.

Konklúzió

A Jamo DS4 egy jópofa kis hangrendszer, mely összességében takaros küllemének köszönhetően a legtöbb helyen jól mutat, és lényegében bárhol elfér. Hangminőségét illetően talán nekünk voltak túl magas elvárásaink, mindenesetre nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy elsősorban multimédiás és háttérzenei célokat szolgál. Főleg kis szobákba javasoljuk, azoknak, akiknek az ütős basszus és a nagy hangerő nem fontos, mivel magas terhelésen egyértelműen megmutatkoznak a kis méret és az egyszerű hangszórók korlátai. Aki jobban kidolgozott sztereó térre és több dinamikára vágyik, annak nagyobb fizikai méretre és még legalább 2-3 db húszezresre lesz szüksége. Ha rendelkezne aktív mélysugárzó kimenettel, netalán infravörös távvezérlővel, akkor megérdemelne egy ajánlott vétel cédulát. Jelen állapotában inkább azoknak ajánlható, akik mindössze zenét akarnak hallgatni különleges extrák nélkül és elfogadják a Jamo modern és kompakt hangrendszerekkel kapcsolatos elképzelését.

1 2

Következő oldal >