Látogatás a szörny gyomrában

Bepillantottunk a Cinema City Arena Plaza IMAX gépházába

2012. július 16., hétfő, 14:15

IMAX IMAX mozi IMAX 3D Cinema City mozi 3D mozi digitális projektor Arena Plaza mozi

A mozik világa különös, elvarázsolt hely. Akár a Cinema Paradiso-ra, akár a Harcosok Klubjára gondolunk, a vetítőgép mintha csak egy rejtett Univerzum kapuját őrizné. S amozigépész ennek munkása, titkok ismerője. Bár elsősorban technikai érdeklődés vezetett a Cinema City géptermeibe, végül magunk is a titkolt világ csodálatával távoztunk.

Sötét szobák helyett végtelen folyosók

A bejárás, némi lépcsőzés után egy kis folyosón kezdődött. Az első ajtó mögött négy hatalmas tányérral fogadott. A malomköveket is megszégyenítő méretű alumínium korongok közül a legfelső, sebesen forogva tekerte fel a vetítőgépből távozó filmet. Az első titok, hogy ma már nem kell vetítés közben gépet váltani. Emlékszik valaki a Harcosok Klubjának arra a jelenetére, amiben a Tyler Durden a film sarkában felbukkanó kis fekete jelzésről beszél? Arról a kis apró fekete jelről, amiből a gépész tudja tekercset és vetítőt kell váltani. A dolog ügyes kivitelezése mellett a közönségnek fel sem tűnt semmi.

Ez már a múlté, a filmszalagokat a gépészek egyetlen nagy tekerccsé alakítják. Az így születő hatalmas hosszúságú szalag, illetve az annak súlyát viselő, masszív alumínium tányér vízszintesen, nem a vetítőgépre szerelve, hanem a helység egy védett sarkában. A hagyományos, félhomályba merülő gépteremre semmi nem emlékeztetett. Az egymásnak háttal elhelyezkedő mozitermek között egy tágas folyosó van zsúfolásig töltve a különböző gépezetekkel. Hiába, a multiplex már csak ilyen. Ugyanakkor a gépek többsége már digitális vetítő, ami semmivel sem kisebb filmes elődjénél. Sőt, ezek mellett a modern gépek mellett még kicsivel kevesebb hely is marad a folyosóból.

No de térjünk egy picit vissza a már azóta tán utolsó előadásaikat is levetítő analóg gépekhez. Van itt valami, amiről azt hittük, hogy a modern kor találmánya, holott nem teljesen az. Otthonainkban már jelen vannak a DLNA kompatibilis készülékek, amik egy központi tárhelyről, szerverről, NAS-ról, számítógépünkről képesek ugyanazt a filmet lejátszani a nappaliban, a hálóban és esetleg a gyerekszobában is, egyszerre. No ezt DVD-vel meg Blu-ray-jel nem tudtuk megcsinálni, csak ha mindjárt 2-3 lemezt, vagyis több kópiát vásároltunk, vagy magunk készítettünk másolatokat. Ez pedig vagy macerás, vagy drága mulatság. Nos, elmondhatjuk, hogy a Blu-ray lemezek nem olcsók, ám azok ára sehol nincsen 120 percnyi filmszalagéhoz képest. Utóbbi értéke autónyi. Vagyis a mozinak érdeke, a lehető legkevesebb filmtekerccsel a lehető legtöbb teremben vetíteni. Akár egyszerre, pontosabban kis eltéréssel. Ezt pedig rafinált módon meg is oldják a mozigépészek!

Az egymás mellett és egymásnak háttal elhelyezkedő mozitermeket közös folyosóról szolgálják ki, így ott elég néhány ügyes mechanikát és sok szalagvezető görgőt elhelyezni. A film a folyosó elején, egy hatalmas tányérról tekeredik lefelé, s halad az első vetítőbe. Itt megteszi dolgát, képe a vászonra vetül, s halad, falra rögzített görgők során vonulva egészen a következő vetítőig, majd a harmadikig és negyedikig. Végül visszatér a sarokba, egy másik, hatalmas tányérra. No, ezt sikerült a Cinema City szakembereinek különösen magas szintre emelni azzal, hogy ezek a görgős filmútvonalak lényegében a fél mozit behálózzák, hogy akár az egymástól távoli termek is játszhassák ugyanazt. Falakon, szellőzőrendszereken, géptermeken és mennyezeten keresztül vezet a titkos film-folyosók hálózata.

Maguk a vetítők igaz, hogy teljesen funkcionálisak, a steampunk felesleges díszítéseit praktikus takarólemezekkel helyettesítik, mégis teli vannak érdekes részletekkel. Persze mind közül a legszebb az optika és a filmmozgató rendszer, illetve ezek közvetlen környéke. A Schneider Kreuznach lencserendszert nézegetve azt hiszem, bármely fotósnak megdobbanna a szíve. Gyönyörűen összeszerelt és számos korrekcióra lehetőséget adó optika irányítja a hatalmas fényt a vászon felé. Amin pedig már egy másik varázslat, a film kel életre...

A titkos világ egy másik sarkában a filmtekercsek és a műsor előtti reklámok összefűzése zajlik. Ennek a helynek a hangulata valóban mesébe illő. A polc, rajta reklámokat őrző apró tekercsekkel, a nagy orsók, filmvezetők és Cinema City nevét viselő, fantasztikusan tiszta ragasztószalag mind a múlt század moziját idézik.

Ettől a helytől pár méterre egy újabb, titokzatosnak tűnő helység nyílik. Ezúttal azonban már szakítunk a félhomállyal. Egy erőmű vezérlőterme is lehetne amit látunk, de nem az. Ez a digitális mozi idegközpontja, itt vannak a filmek, itt van a szerver, itt születnek a döntések a gépek indulásáról és leállásáról. No de nem csak távirányítás zajlik itt, ide fut be sok fontos információ is a gépek és termek pillanatnyi helyzetéről. Ha probléma lenne a vetítéssel, azt itt hamarabb észreveszi a gépész, mint hogy egy néző azt bárkinek is elpanaszolhatná. Ebben a helységben azonban nem időztünk sokat, az valóban a beavatottak kiváltsága.

A vezérlőteremből távirányított vetítőgépek is érdekes szerkezetek. A Barco óriásai komoly, több képernyőt megtöltő vezérléssel rendelkeznek, amin teljesen külön ellenőrizhetőek a gép saját paraméterei, a világítás és a többi, a képet illetve az élettartamot befolyásoló alkatrész állapota és működése. Egy külön képernyőn pedig az éppen vetített műsorról, illetve a következő vetítés előkészületeiről láthatunk információkat. Bár, akár közvetlenül a szerverről is tudnának vetíteni, biztonsági okokból a gép saját tárolójára másolja az anyagot még annak megkezdése előtt. Mennyire jó lenne, ha az otthoni DLNA kompatibilis készülékeink is tudnák ezt!

A digitális vetítők optikái előtt nagy sebességű polarizáló tárcsák pörögnek, amik a 3D-hez szükségesek. Biztosan a nagy gépek erős hűtéséből fakadó zaj miatt, de a tárcsáknak és motorjuknak semmilyen hangját nem sikerült felfedezni. Maga a forgás is nagyon pontos és rezzenéstelen. A fekete monstrumok, bár rengeteg információt megosztanak velünk képernyőiken, zárt fekete testük miatt mégis titokzatosak. Még a hagyományos vetítőknél megnézhettük, ahogyan a film az optika és a lámpa között átfut, csodálhattuk az összetett, míves szerkezetet, tűnődhettünk rajta, hogy mennyit kell vajon ezeket tisztítani, addig Barco 2K-s gépei zártak, fény is csak a lencséken át távozik belőlük. Még az optika sem mutatja meg működésének titkait, ki tudja, hogyan is lettek kalibrálva?! Pedig kalibrálva vannak, erre utaló információk láthatóak a kijelzőn is.

Tény, hogy órákig tudnánk bolyongani a folyosókon, a gépek között, lesve a munkát, a film befűzését, azt, ahogyan egy jelenet kockái a fal mentén futnak a vetítő felé, majd pár pillanattal később a nézők a  mozgókép hatása alá kerülnek.De van itt valami, ami nagyon csábít, tudjuk jól, hogy valahol a közelben van az IMAX gépterme is!

A CIKK MÉG NEM ÉRT VÉGET, KÉRLEK LAPOZZ!

Impresszum

Főszerkesztő:
Zsóka Krisztián
email: zsoka.krisztian@av-online.hu

Kapcsolatfelvétel:
info@av-online.hu
telefon: +36-30-2272035

Kiadó:

Future Life Kft.
Future Life Kft.

3535 Miskolc, Fényesvölgyi u. 16. 1/3.

 

Kapcsolat

Kérdése merült fel a szórakoztató elektronika rejtekében?
Írjon nekünk: info@av-online.hu

Médiaajánlat

Személyre szabott ajánlatért írjon a marketing@av-online.hu címre.