Látogatás a szörny gyomrában

Bepillantottunk a Cinema City Arena Plaza IMAX gépházába

2012. július 16., hétfő, 14:15

IMAX IMAX mozi IMAX 3D Cinema City mozi 3D mozi digitális projektor Arena Plaza mozi

IMAX

Az IMAX ma a minőségi mozizás etalonja. A csúcs, amihez minden mást hasonlítunk. Hatalmas vászon rajta hatalmas méretű és valóban kimagasló minőségű képpel, no de ne szaporítsuk a közhelyeket!

A gépterem egy hosszú folyosó végén, minden mástól távol, elzárva várt ránk. Ajtaja nincs nyitva, bár az eddig megjárt terek is zárva vannak az illetéktelenek előtt, ez a hely még védettebb. Az eddigieknél jóval tágasabb teremben két hatalmas digitális IMAX vetítőgép dolgozik. Mellettük az egész falat betöltő hangtechnika, aminek nagy része már csendben pihen. A szoba hátsó részében nyugszik a gigantikus analóg IMAX vetítő rendszer, ami már nyugalmazva lett. A hangerőért most egy kisebb méretű, már nem egész falat betöltő, éppen csak szekrénnyi elektronika felel. Persze ettől nem kell megijedni. Láttunk mi már pár centi magas, de embernyi méretú hangfalak által óriási nappalikat megrengető erősítőket. Itt tart a technika. Az új rendszer előnye az is, hogy immáron egyetlen vezérlőpultról szabályozható minden apró beállítás. Sőt, akár egyenesen az IMAX központból is képesek beavatkozni a rendszer bármely elemének működésébe.

A gépteremben szokatlan módon padlószőnyeg van, szemben a többi helység műanyag padlójával. Ez IMAX követelmény, nem a mozi választása.

A két digitális vetítő messze nem olyan hangos, mint amire számítana az ember. Külsőre szinte teljesen egyformák, ám valójában nem két együttműködő géppel állunk szemben, hanem egy két részre bontottal. Erről árulkodik a hátukon rejtőzködő két csatlakozó is, amelyek közül az egyik a filmek feltöltésére szolgál, a másik pedig egy DVI-D aljazat. A dupla vetítő nem csak a jobb 3D élményt szolgálja, de egyúttal a hagyományos termekénél jobb fényerőt és kontrasztot is garantál. Ez tulajdonképpen az IMAX-től el is várható.

A rendszer a műsortervhez való igazodáson kívül alig fogad el helyi parancsokat. Folyamatos kapcsolatban áll az IMAX amerikai központjával, ahonnét egyrészről naplózzák a gép állapotát, hogy a szükséges karbantartásokhoz minden információ időben rendelkezésre álljon, másrészről meg talán azért is, hogy a vetítők saját tárolóján őrzött, értékes felvételeket is figyelhessék. A gépek amúgy nyitvatartási időn kívül önálló életre kelnek, minden nap elvégezve a maximalizmushoz oly szükséges újrakalibrálást és számtalan ellenőrzést. Ennek meg is van az eredménye. Egyrészről a képminőség minden előadás alkalmával kimagasló. Másrészről pedig az IMAX gépek üzembiztossága rendkívül jó. Bár amúgy sem lehet panaszunk, a digitális vetítők az eleve nagy üzembiztosságot tovább javították, még a hagyományos termekben is.

A szobában körbetekintve egy nagy kék dobozra leszünk figyelmesek, és megkérdezzük mi is ez? Nos, egy film érkezett, egyenesen az IMAX főhadiszállásról, futárral. A csomagban rengeteg rezgéselnyelő között egy külső merevlemez búvik meg. Ezt kell a gépre kötni, hogy a műsor a vetítő saját tárolójára kerüljön. Majd hajnalban valaki bent marad és megnézi az egész filmet. Végig figyelve a kép és hangminőséget, ami csak tökéletes lehet. Oh, micsoda munkakör!

Ahogyan az a fentiekből már kiderül, a budapesti IMAX már teljesen digitális, de a gépteremben ott van a korábbi, analóg generáció gépparkja is. Bizony, itt nemrégiben nagy változás történt. Bár maga a mozi nem túl régi, az IMAX-nél most zajlik a digitálisra való átállás, ami a teljes rendszer lecserélését jelenti. Vetítő, vezérlő, hangrendszer és vászon is cserére kerül. Nem számít, hogy a meglévő analóg technika még csak pár éves és még bőven elfutna, sok sok éven át.

A rendszer átépítése elméletben egyszerű. A régi kikerül, az új bekerül. A gyakorlat persze jóval komplikáltabb. A vetítőgépek éppen csak beférnek a gépterem saját liftjébe. Ez nem a véletlen műve, az IMAX mindenütt ugyanazt a technikát használja, ugyanazon követelményeket támasztja a mozikkal szemben. A gépteremnek saját liftje kell legyen, megadott méretben. Korábban itt rengeteg, hatalmas és nehéz filmtekercset szállítottak. A régi vetítőrendszer el lett tolva egykori szolgálati helyéről, a fal mellé. A falra új vetítőablak került beépítésre, a padlóra beállítósíneket.rögzítettek. A szükséges kábelezés, a hangrendszer összeállítása lényegében rutinfeladat.

Akadt azonban még egy nagy tennivaló, a vászon cseréje.

Kicserélni egy iskolai sportpálya méretének megfelelő vásznat, ami egy darabból áll, nem éppen kis feladat. A feltekert vászon közúti szállítása is nyergesvontatót igényelt. A moziba való bejuttatás, a hagyományos rakodófolyosókon elképzelhetetlen lett volna. Még az üzletek közti tágas folyosókon sem lehetett volna befordulni vele. No nem mintha ez leküzdhetetlen kihívás elé állítaná az IMAX mérnökeit. Ki volt ez találva már az épület tervezésekor is. Egy IMAX moziterem oldalán kell nyílásnak, ajtónak lennie valamiféle darukkal és teherautóval megközelíthető hely felé. Így van ez természetesen a Cinema City Arénában is. A komplexum nyugati végén látható hatalmas kocka forma épületrész maga a mozi, ami nem véletlenül nyúlik ki belőle. Ez a kitüremkedés ad lehetőséget a vászoncserére. Itt van egy nyílás amin keresztül két daru segítségével be lehetett emelni a feltekert vásznat. Maga a művelet tulajdonképpen egyszerű. Nem kell hozzá sok, csak kint pár daru, egy csapat alpinista, egy hatalmas multiplex mozi teljes személyzete, bele értve az vezetőséget, a vetítőgépészt, jegyszedőt és mindenkit, hogy legyen elég kéz a hatalmas vászon mozgatásához.

A régi vászon leszerelésében nagy segítség a gravitáció. Az új felfeszítése, illetve ezt megelőzően annak a nézőtéren való kiterítése, viszont nem csekély munka.

Persze ma már mindez történelem. A digitális IMAX már jó ideje szolgálja a közönséget és ontja az élményeket.

Az IMAX gépterméből távozva, kanyargós folyosókon haladtunk a kijárat, pontosabban a büfé felé, amikor egy újabb érdekes helységre bukkantunk. Az IMAX 3D szemüvegek tisztítószobája sem hétköznapi látvány. Maga a szemüvegmosógép, no meg persze a benne használt anyagok az IMAX titkai, azokat nem fotóztuk. A rengeteg, szépen rendezett szemüveg látványának azonban nem tudtunk ellenállni. Annyit azért talán mégis elárulhatunk, hogy a szemüvegek a tárolásukhoz használt kosarakkal együtt bemennek a mosógépezetbe.

Körbetekintve, a sok tisztításra váró szemüveg mellett láttunk még jó pár dobozt megtöltve törött vagy éppen elhasználódott példányokkal. Megtudtuk azt is, hogy bár a szemüvegek másra nem jók, mégis el-el tűnnek.

Végezetül egy apróság a mozilátogatók figyelmébe. Mindennapos tapasztalat, hogy a legtöbben a 3D filmekre is igyekeznek a hátsó sorokba jegyet váltani. Teljesen érthető, hogy vannak akik nem akarnak az első sorokban ülni, ahogy az is érthető, hogy némelyik filmet legszívesebben kézen fogva nézi az ember. A 3D alkotások azonban nem csak nagyobb, de mélyebb térhatást adnak, ha közelebbről nézzük a vásznat! Nem egyszer hallottam már embereket panaszkodni a 3D mélység hiányára, a hátsó sorokból lefelé lépdelve, miközben a terem talán 20%-ig sem volt tele, és az első 4-5 sorban konkrétan egy lélek sem ült. Ha ez a 3D élményt keveslő néző a 12. helyett legalább a 8. sorban ül, már sokkal nagyobb élményben részesül. Ha a 6. sort választja, biztosan nagyon élvezte volna, ha pedig még merészebb és a 4. sorban foglal helyet, alighanem másról sem beszélne mint a térélményről.

Általában is a legjobb képet viszonylag közelről kapjuk, ám ez a 3D esetében hatványozottan érvényesül!

Tessék az első harmadát is kipróbálni a teremnek!

További cikkek:

< Előző oldal

1 2