Sennheiser RS 160 és RS 170 vezeték nélküli digitális rádiófrekvenciás fejhallgató teszt

2012. április 17., kedd, 15:35

Sennheiser fejhallgató vezeték nélküli fejhallgató wireless rádiófrekvenciás fejhallgató teszt

Bárhol is legyél a lakásban, ott szólni fog a zene ? állítják a multiroom rendszerek gyártói. Ha a zuhanyozástól eltekintünk ez hasonlóképp megvalósítható egy pár erős középkategóriás, vezeték nélküli fejhallgatóval is. Mai tesztünkkel a fülesek gyártásában élen járó Sennheiser két típusát, az RS 160 és RS 170 modelleket mutatjuk be, ajánljuk őket olyan zene- és filmrajongóknak, akik nem szeretnének agyi infarktust okozni a szomszédoknak a túlzott hangerőből fakadóan, vagy nem akarják zavarni a család többi tagját az alkalmi kikapcsolódással. Persze mindezt vezeték nélkül, akár a kertben is.

Muszáj kötözködni?

Fejhallgató felhasználóknak valószínűleg nem mondunk újat, ha szóba hozzuk a szabadon lógó kábelek örökös problémáját. Mindenhova beakadnak, gubancolódnak, ha elszakadnak, lehet javítgatni, ha véletlenül magunkkal húzzuk, lerántjuk a fél asztalt mi több, rosszabbik esetben vehetünk új monitort, stb. A legtöbb probléma akkor szűnik meg, ha a zsinórokat is megszűntetjük. A mai modern igényekkel arányosan egyre kevesebb ?kábelbarát? felhasználó akad, lassan minden eszköz WiFi és AirPlay kompatibilis. Emellett esztétikailag is zavaró tényező tud lenni a feng shui által uralt nappaliban néhány itt-ott kilógó vezeték. Persze akik a hangminőség megszállottjai, joggal említik a rézvezetők fontosságát. Egészen addig, míg nem kerülnek szóba a szakma olyan bájos fogalmai, mint a Kleer technológia, digitális rádiófrekvencia, surround modellezés és hasonlók. A Sennheiser RS 160 és RS 170 füleseivel elméletben már elérhető egy CD-minőségű sztereó zenehallgatás úgy, hogy a bázisállomástól akár 20 méterre használjuk őket. Több terméket is kínál a paletta, aktuális alanyainkat a középső szegmensből ragadtuk ki, de hamarosan napfényre kerülnek a csúcsmodell RS 220-as modellről kialakult tapasztalataink is. Addig is kiderítjük, mit nyújt a gyártó az erős középkategóriában!

Sennheiser RS 160

Tesztünket a Sennheiser RS 160-assal kezdtük. A minimál stílusú, átlátszó csomagolás kibontása felér egy idézőjeles türelemjátékkal, ráadásul a művelethez vágóeszköz szükségeltetik. A masszív ?plexipajzs? eltávolítása után ölünkbe pottyan a tartalom: egy jégkorongnál nem nagyobb, vezeték nélküli jelközvetítő egység, az ennek működtetéséhez való hálózati adapter, átlagosnál jobb minőségű mini Jack vezeték és maga a RS 160-as fejhallgató. Dicsérendő képesség, hogy egyidőben akár négy RS 160-at is használhatunk ugyanazon jeladóval. A füles dizájnjában, ahogy elvárható, nyomokban tartalmazza a sokak által kedvelt, visszafogottan elegáns Sennheiser ismertetőjegyeket, a vártnál kissé vaskosabb, viszont méretei ellenére igen könnyű, elemek nélkül mindössze 226 gramm. Kosarainak mélysége valamivel nagyobb az átlagosnál, így bőven jut benne hely lapátfüleknek is. A készülék burkolata eltekintve a kabinetek fedelétől, matt fekete borítású, a kétoldalt megcsillanó takarólemezeken moderált szürkeségben látni egy-egy márkajelzést.

Vezeték nélküli kivitele miatt egyáltalán nem találni rajta vonalszintű bemenetet, viszont alulra került egy apró aljzat, melybe ugyanazt az adaptert köthetjük, amely a jeltovábbító tápellátását biztosítja, vagy használhatjuk a mellékelt tápjel elosztót is. A RS 160 töltéséről és üzemállapotáról oldalára biggyesztett, lapos LED-kijelző ad tájékoztatást, stabil jelkapcsolat esetén időszakos villanásokkal. Egyéb információk is kideríthetőek a LED jelzésekből, emiatt érdemes legalább egyszer átnyálazni a használatit. Tovább időzve a füles alulsó részénél, az aljzat mellett találunk három kezelőgombot (hangerő fel-le, be/kikapcsolás). Mindegyik gombocska jól kitapintható a rajtuk lévő dombornyomásnak köszönhetően, ötpercnyi próbálkozás után bárki rutinosan tudja kezelni a RS-160-at. A jelkapcsolat fenntartása érdekében egy-egy darab AAA ceruzaelemet kell helyezni a füles jobb-és bal oldalába, közvetlenül membránjai mellé, ezek a cserélhető fülpárna védőszövete alatt rejtve maradnak. Maguk a párnák korrekt minőségűek, a bennük lévő lágy szivacs és a műszálas huzat kicsit a nemrégiben tesztelt HD 449-et idézi. További két párna került a fejpántra is, hogy hosszútávon se okozzon fejfájást tesztalanyunk viselése.

Vezeték nélküli tapasztalatok

Használói valószínűleg első perctől kedvelni fogják a Sennheiser fülesét, akár használtak már hasonló tudású terméket, akár nem. Először is, a gyártó által meghatározott 20 méteres lefedettség nem szépítés, hanem tényleges adat. Próbaképpen egy kétemeletes családi ház padlásterében indítottam el az aprócska jeladót, de még a földszint nagy részén is tudtam zenét hallgatni, minőségromlás nélkül. A Kleer technológia bevált és meggyőzött, mivel digitális algoritmusról beszélünk, nem számít a távolság, nem történik interferencia. Maga a Kleer nem a Sennheiser, hanem egy SMSC nevű cég szabadalma, WiFi alapokon teszi lehetővé nagyfelbontású hangjel továbbítását. Nem csak fejhallgatóknál, akár hangsugárzók esetében is alkalmazzák, optimális üzemtényezői miatt alkalmazták Sennheiserék, és hát lássuk be, jól döntöttek. Ha ?túl messzire mennénk?, átmenetileg elhalkul a jel, így értesülhetünk a végső határról, ami gyakran akár a kertig is elérhet, panellakás esetén mondjuk a lépcsőházig (vagy a szomszéd lakásáig?). A vezeték nélküli szabadság mellett további kényelmet eredményez a gyerekesen egyszerű kezelhetőség: benyomjuk a gombot, és aktív a kapcsolat, nem kell semmilyen beállítással szenvednünk. A RS 160-nak hangzása miatt sem kell szégyenkeznie, részletekben gazdag és kellemes, kiegyensúlyozott megszólalásmóddal bír. Finom karaktere, filmek nézésekor, videojátékokkal játszva lesz leginkább méltányolható, mivel 2-3 órás használat után sem okoz fejfájást. Talán a zenei teljesítményt illetően ejtenénk egy abszolút szubjektív véleményt; szerintünk összetett felvételeknél kissé túl ?nyugisan? viselkedett, amitől egyesek visszafogottnak titulálhatják, persze lágyságától függetlenül kellemes, korrekt sztereó színpadot produkáló fülesre leltünk.